Olykor úgy érzem muszáj papírra, elnézést- monitorra vetni a gondolataimat. Valamiféle különleges belső indíttatás lesz úrrá rajtam, alig várom, hogy hazaérjek, és bekapcsoljam "Katát". Igen, "Kata". A számítógépem. A nevét szeszélyességének köszönheti, néha furcsa dolgokra képes... :-) Igazi nő. Makrancos, hisztis, de ha nagyon kell akkor képes megbízhatóan precízen dolgozni. Pont mint én. Jól egymásra találtunk mi ketten.

Mikor ideülök és elkezdenek az ujjaim szinte maguktól kopácsolni a billentyűzeten, az fantasztikus érzés. Oldalakat vagyok képes írni, anélkül, hogy különösebben megerőltetném magam. És ezek a, nem tudom jobban kifejezni, ösztönösen születő mondatok, érdekes módon mindig sokkal érthetőbbek, mint azok, amiken órákat töröm a fejem.

Tehát aki szereti az ösztönös, talán néha elgondolkodtató írásokat, az bizonyára talál majd itt magának olyat, amit szívesen elolvas.

Számomra az írás sokszor segít megtalálni a megoldást egy problémára.
Mondhatjuk, hogy ez most itt egy "blogterápia" :-)

Talán az olvasás is hasonló hasznot hozhat valakinek.De nem akarok tanítani senkit.

Az itt leírtak a saját életem tapasztalatai, örömei és keserűségei. Szép lenne ha tanulhatnánk mások hibáiból, ahogy azt sokan sokszor meg is próbáljuk. Ám az évezredes tapasztalat azt mutatja: a hibáinkat el kell követnünk. Mások tapasztalata nem a miénk. Gondolkozhatunk rajta, elemezhetjük, kitalálhatunk megoldási alternatívákat, de ez soha nem zárja ki annak lehetőségét, hogy magunk is elkövetjük ugyanazt az ostobaságot....