Nos, barátosnőmmel, a ma, vagyis inkább tegnapi strandolás után elhatároztuk, hogy kimozdulunk és elmegyünk kicsit szórakozni. Úgy terveztük kiülünk valami teraszra és hagyjuk, hogy körüldongjanak minket a jóképű, egyedülálló pasik.

Hát..legalább terveink voltak.

Ahova elsősorban be szerettünk volna ülni fullon volt. Meg az összes többi is a környéken. Így hát jobb híján egy leanderekkel elszeparált belvárosi teraszon sikerült magamba borítanom egy gin-tonicot, neki meg egy vodka-juice-t. El is vihorásztunk rajta, hogy ahol ülünk, inkább tűnik alkalmas helyszínnek egy romantikus elsőrandihoz, mint pasivadászathoz. Ha eddig nem vett észre minket senki, na itt tuti, hogy nem fog.

Váratlanul, pedig nem is kértük, hozták a számlát. Így hát továbbáltunk.

A következő hely nagyon mókás volt. Régi színész kocsma, mostanra szépen felújítva, hangulatos kis terasszal. A gond csak az volt, hogy a nekünk tetsző pasik, kb. 3-4 terasznyi távolságra voltak tőlünk. Ahol persze nem volt hely. Itt viszont legalább ki volt írva a mosdóban a tükörre, hogy: "Ma nagyon jól nézel ki!" :D

Miután itt is iszogattunk kicsit, átmentünk egy újabb helyre, hogy majd talán ott megtörténik valamelyikünkkel a csoda és ránktalál a szerelem. Vagy ha az nem is, legalább valaki, akihez oda lehet bújni ma éjjel.

Nem is részletezném nagyon. a hely totál üres, valami lánybúcsús csapat volt meg kb. 8-10 hím egyed, akiken nam nagyon látszott, hoyg ismerkedni jöttek volna ma este.

Végül csak akadt egy, akit én 5 évvel idősebbnek nézetm a koránál, és mikor rákérdezett, hogy szerintem hány éves, frankón bemondtam a 40-et. Először helyeske és vicces volt, ahogy próbálta kibarchobázni, melyikünk mit dolgozik, de aztán átment a beszélgetés egyfajta pszichoanaízisbe, hogy vajon mi lehet az oka, hogy két ilyen nő, mint mi egyedül van.

Én már ekkor besokalltam, de nem lehetett lerázni.
Jött velünk mindenhová, végül, mikor hívtunk taxit magunknak és beültünk kopott csak le.

Nem értem, hogy mért mindig oylanok találnak meg, akik nem kellenek, és én mért olyanokért rajongok, akiknek meg én nem vagyok mefelelő valamiért...

Úgyhogy most mikor végre itthon vagyok rögtön írtam is ez előtt a post előtt egy kis szösszenetet a legutóbbi partneremnek (na oké, szexpartner, de utálom ezt a szót), hogy bocsi a múltkoriért, de ha legközelebb nem aznap szól, mikor találkozni akar, hanem minimum eggyel előtte, esetleg lehet róla szó.

Tényleg nem vagyok normális...

Reggel 5 óra lesz midjárt én meg ezt a szart írom.

Berúgtam volna?

Na sebaj, ha magmhoz térek reggel majd elolvasom. Legfeljebb kitörlöm.