Nem is tudom mit írjak. Annyi minden történt, amit akkor jelentőségteljesnek gondoltam, de közben kiderült, hogy mégsem az. Szóval konkrét élménybeszámoló helyett álljon itt, amire rájöttem az elmúlt hetekben:

Bele kell törődjek, hogy az emberek általában nem olyanok, amilyennek mutatják magukat. Talán azért, mert saját maguk sincsenek tisztában vele: milyenek is ők valójában. Vágynak valakire, néha egész konkrét elképzelésekkel is rendelkeznek a vágyott személy tulajdonságait, külsejét illetően. Közben meg saját magukkal sincsenek tisztában, arról meg, hogy a többi embert minek nézik önmagukhoz képest, inkább ne is beszéljünk...

Nemrégiben volt, hogy többször találkoztam valakivel, de mire érzelmi szinten komolyra fordulhatott volna részemről a kapcsolat, mindig meghátrált, eltűnt napokra, olykor hetekre. A maximum az volt, hogy msn-en tartottuk a kontaktot, ahol is elmesélte, mennyire vágyik már egy komoly kapcsolatra, szerelemre. De végülis nem történt semmi-érzelmi síkon legalábbis..

Talán fél valamitől? Talán mert mindig jobbra vágyik annál, ami van, vagy lehetne? Talán egyszerűen csak nincs felkészülve egy igazi kapcsolatra? Nem tudom a választ. Meggyőződésem, hogy ő sem, ami azért nagyobb baj-szerintem. Lényeg, hogy mindig kihátrál, elfoglalt lesz, de közben nem felejt el jeleket küldözgetni, amiből mindig újra azt gondolhatom: ebből még lehet valami.

Most viszont már azt érzem, hogy ezért felesleges küzdeni. Nekem ugyan nem kell egy olyan társ, aki folyton elbizonytalanít és még nálam is jobban hadilábon áll önmagával.

Nehéz, de kibírom: nem keresem, nem hívom, nem írok neki. Igyekszem mostantól minden olyan lehetséges helyzetet elkerülni, ami miatt véletlenül is akár, de találkoznánk. Ha az idióta maximalizmusa, vagy a vágyálmai, vagy a "nemistudommilye" áldozatává akarja tenni saját magát, tegye. De ehhez már ne kelljen asszisztálnom. Így is sok volt...

Innen kérek mindenkit aki olvassa: Ne randizzatok, amíg nem vagytok lelkileg újra tejesen egészségesek!!! Nem kellene tönkretenni mások életét a saját lelki-tusátok miatt, pláne nem szép dolog az ilyen és ehhez hasonló viselkedéssel visszalökni valakit abba az érzelmi gödörbe, amiből esetleg nem is olyan rég mászott ki. Végre újból felépítettem valamennyire az ego-m és az önértékelésem...nem akarom újra kezdeni.